Merre jársz ott szépség honol, ahol hallani hangod, oda öröm költözik. Mivel szívembe költöztél, így már magamat is szeretem, hiszen szépségem, és örömem csak Neked köszönhetem.
Furcsa tréfát üz néha velem az élet, egyszer elvett tőlem, most visszaadott téged. Sosem hittem volna, hogy fogsz még szeretni, de már tudom, érdemes volt várni és remélni!
Nézz a szemembe, a szívembe látsz. Ölelj magadhoz, hogy ne múljon a varázs. Fogd meg a kezem, ne engedj el soha, te vagy az életemben a legnagyobb csoda.