Nem azért születtünk, csak hogy boldogok legyünk, hanem azért, hogy kötelességünket teljesítsük, s áldani fogjuk önmagunkat, ha tudjuk, miben áll a kötelességünk.
Te voltál a fény, a ragyogás
Kérlek vigyél el magaddal
És ha szerelmed porrá égett
Hints be vele a régi emléket
Ha majd letesznek hozzád, megfogom a kezed
Még érezzük, hogy összetartozunk
Ez lesz az utolsó legboldogabb napunk.