Szellemünk lustaságból és megszokásból ragaszkodik ahhoz, ami könnyű vagy kellemes; ez a megszokásunk határokat szab ismereteinknek, és még soha senki nem vette a fáradságot, hogy olyan messzire terjessze ki szellem határait, amennyire tehetné.
“Köszönöm, hogy te vagy. Az órát köszönöm,
Amelyben fényül nyert e világtalan világ.
Köszönöm, hogy kezed kinyújtottad felém.
S árnyául elfogadtál sugárzó életednek.”
(Móra Ferenc)