Nem érhetek hozzád, nem fekhetek melléd, nem súghatom oda: csókolj, mert kell még! Te lettél volna a legszebb örömöm, s, ha veled álmodom azt is köszönöm!
Ez a kisugárzás, ez a mosoly, ez az intelligencia, ez a helyes arc, ezek az ajkak és mindenekelőtt ezek a gyönyörű szemek! De most már elég rólam! Te hogy vagy?