Azt a percet feledni nem tudom, mikor édes csókod égett az ajkamon. Karomba fűztelek, arcom tûzben égett, éreztem, hogy szeretsz és én is szeretlek téged.
Ha el merném mondani, amit most gondolok, megtudnád, hogy rólad álmodom. Ha el merném mondani, amit most érzek, megtudnád, hogy mennyire szeretlek téged.
El szeretném mondani, szeretlek téged, eszemben vagy, bárhová is nézek. Szeretnék a szemedbe mélyen belenézni, és elmondani nélküled, nem érdemes élni.
Posta vagyok, posta
De régen sietek,
Egy növendék kislányt
De régen keresek!
Megkérdezem az apját,
De még jobban az anyját,
Hadd öntsem meg a lányát.
A piros tojást, a forintot elvárom,
Ha kevés, a sarokba vágom!