Volt egyszer egy kapu, de kulcsa elveszett
volt egyszer egy fátyol, de nem tépte szét kezed,
ma még szárnyán emel a hír, de
holnap kihullat rostáján az emlékezet.
Sok barátom volt már az életben. De olyan kedves, mint Te egyik sem volt én nékem. Miért írom e verset múlt időben? Hisz itt vagy velem örökké a telefon túlvégében!