” ördögöt öleltem, úgy ahogy kell, angyaloknak szánt szerelemmel. Ördögöt öleltem. Furcsa volt, és csak az ördög tudja, milyen azt kapni, ami másnak szól.
A sarokban szűköl, és vágyódik a remény
semmit sem kér, csak elcsendesedve remél.
Reméli a reményt, mit soha el nem ér,
mert a remény a lét, s léte semmit sem ér.
Remélem valóság lesz minden édes remény, mely ott él a szívünk rejtekén. Az élet és a remény tárt karokkal vár, s hogy szép lesz-e, az csak rajtunk áll.