Együtt dobban szívünk, együtt ragyog lelkünk, örömmel tölt el, hogy egymásra leltünk! Ugye a gondolataink is együtt járnak? Ha igen, már rohansz is hozzám, mert várlak!
Anyukámat meglepem,
de kicsi a tenyerem
Nem fér bele annyi virág
amennyire szeretem.
Kis kezemmel mit adhatok?
csak az egész világot;
vagy tán, ami ennél is több,
e néhány szál virágot.
(Cser Gábor)