Az első csókodat sosem fogom feledni, és örökké fogom a régi éned szeretni, ha megváltozol is, ő az emlékemben él, és sosem jön szívemre többé rusnya tél!
Van, mikor a nap is hiába süt, van, mikor a csók is fájóan üt, van, mikor itt vagy, de mégis hiányzol, van, mikor a szívem szeret, de gyászol. Maradjunk, menjünk, melyik a jó? Többet mond egy ölelés, mint ezernyi szó.
Néha tiszta az ég, és süt a nap, de nem tudni honnan, könny fakad, s mintha eső esne, csorog az égből, egy angyal száll felém a puszta légből, és halkan dúdolom titkos dalom: te vagy, te vagy az angyalom!
Mit kell tennie egy költőnek? Varázsolni. Elbűvölni az olvasót. Nemcsak az eszére - a szívére hatni. Megindítani, hol a könnyeit, hol a kacaját, felébreszteni hol a rokon-, hol az ellenszenvét, hol a szeretetét, hol az utálatát, hol egyéb érzéseit.